Február 10-én volt a Hüvelyesek Világnapja. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) jelölte ki ezt a napot, a 2016. Hüvelyes Termények Nemzetközi Évének folytatásaként, hogy felhívják a figyelmet a hüvelyes termények táplálkozási, ökológiai és fenntarthatósági jelentőségére. Ezzel szeretnék tovább növelni a hüvelyes magvak ismertségét szerte a világban, hangsúlyozva hogy ezek a termények egészségesek, táplálóak, fehérjében gazdagok és a mezőgazdaság szempontjából fontos nitrogén megkötésében is jeleskednek.
A hüvelyesek (LEGUMES) elnevezés alatt 3 csoportot különböztetünk meg:
1. olajosmag hüvelyesek, mint a szója és a földimogyoró- magas energia és zsírtartalom jellemzi.
2. Friss hüvelyesek-pillangósvirágúak, mint a borsó, cukorborsó, zöldbab, kifejtett babfélék (lóbab, vesebab, tarkabab, római bab, cannellino bab, flageolet bab, lima- vagy holdbab, gyöngybab).
3. Hüvelyes magvak vagy szárazhüvelyesek (PULSES). Ide tartozik az összes szárított bab, mely színét tekintve lehet fehér, fekete és tarka, méretét tekintve lehet apró, közepes és óriási, formáját tekintve pedig lehet kerekded, hosszúkás és vese alakú. Ide tartoznak még a különböző lencsefélék, a sárgaborsó, a csillagfürt vagy farkasbab (lupin) és a csicseriborsó.
Érdekességek, fontos információk a szárazhüvelyesekről
- A hüvelyes elnevezés a terméstípusra (=hüvely) utal, amelyben a magok fejlődnek.
- Ősi terményeink, már évszázadok óta alapvető részét képezik táplálkozásunknak. A szárazbabot, lencsét, csicseriborsót már 9000-10000 éve termesztik.
- Sokoldalúan és hosszan eltartható alapanyag. Hónapokig tárolva sem romlanak meg vagy veszítik el tápértéküket, és friss termények hiányában is táplálékot biztosítanak.
- Fontos hozzávalói sok ismert nemzeti ételnek, mint a Chilis bab, a Falalfel, a Hummusz, Sült bab, Daal.
- A biológiai sokféleség(biodiverzitás) fontos elemei. Más haszonnövényeink közé vetve hozzájárulnak a farm változatosabb növény-, állat- és rovarvilágához.
- Támogatják a fenntartható mezőgazdaságot és a talajregenerációt. Nitrogénmegkötő tulajdonságuk révén javítják a talaj termékenységét, és ezáltal a földek termőképességét.
- A hüvelyesek termesztésének vízigénye minimális más, állati fehérjeforrásokhoz képest. 1 kg felesborsó vagy lencse vízigénye 50 l, ezzel szemben 1 kg csirke tenyésztésének vízigénye 4325 l.
- Termesztésük kisebb szénlábnyommal jár, így mérséklik az üvegházhatású gázkibocsátást, ezzel pedig felveszik a harcot az éghajlatváltozással szemben.
- Könnyen elérhető és sokrétűen felhasználható. A sárgaborsó jól tűri a gyenge minőségű talajt, és a száraz, félsivatagos környezetet is. A hüvelyeseket a gazdák maguk is fogyasztják, de el is adhatják terményüket. A növény további része állati takarmányként hasznosítható.
- Táplálkozási szempontból a hüvelyesek a világ egyik legtermészetesebb táplálékai, hozzájárulnak az élelmezésbiztonsághoz minden szinten. Széles körben termesztik és fogyasztják őket a fejlődő országokban.
- „Szuperélelmiszerek”. Magas tápértékűek: kiváló növényi fehérjeforrás, gazdag élelmi rostban, ásványianyagokban és B-vitaminokban, alacsony zsír és magas vas és cinktartalom jellemzi. Alacsony glikémiás indexű, koleszterin és gluténmentes.
Bolygónk hihetetlen változatos táplálékkínálatából az emberiség igen szerényen merít – derült ki az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (Food and Agriculture Organization, FAO) 2019-ben közzétett jelentéséből. Táplálékunk kétharmada csupán 12 mezőgazdasági terményből és 5 állatfajból áll össze, noha több tízezer, emberi fogyasztásra alkalmas növényfajt ismerünk. Ám a változatos táplálkozás nemcsak az ember számára egészségesebb, hanem bolygónk erőforrásait se merítjük ki, ha újra és újra nem ugyanazokat a növényeket termesztjük. Sőt, ha sok növényfajt vonunk be a termesztésbe az azt is eredményezi, hogy a kártevőknek és a klímaváltozás hatásainak jobban ellenálló élővilág vesz körbe minket.
2050-ben várhatóan már 10 milliárd embert kell majd élelmeznünk. Ez is sürgeti, hogy változtassunk az étrendünkön, hiszen már most is a Föld eltartó-képességének a határait feszegeti az emberiség. A Knorr a WWF brit szervezetével, valamint elismert tudósokkal, dietetikusokkal és mezőgazdasági szakértőkel együttműködve összeállította „A jövő 50 élelmiszere” című kiadványt, melyben 50 tápláló növényi alapú élelmiszer szerepel. Vannak köztük mindennapos összetevők, és kevésbé közismertek is. A babfélék és hüvelyesek közül a jövő 50 élelmiszere közé a következő fajtákat választották be: az adzuki bab, a fekete teknős bab, a lóbab (vagy fava bab), a bambara bab, a tehénborsó (más néven tehénbab, homoki bab, csicseribab), a lencse, a mamara bab, a mungóbab és a szójabab.
Láthatják, hogy ezek az egyszerű, ősi és modern kori élelmiszerek milyen fontos jelentőségűek táplálkozásunkban. A hazai táplálkozási ajánlás, az OKOSTÁNYÉR® is kiemeli szerepüket, jelentős szénhidrát, rost és növényi fehérjetartalmuk miatt. Magas rost és antinutritív vegyületei miatt emésztésük és tápanyagaik hasznosulása az emberi szervezet számára nehézkes, némely esetben lehetetlen. Az allergének kivételével a problémát okozó antitápanyagok nagy része szerencsére mechanikai, kémiai és biológiai úton is semlegesíthető. Az emészthetőség és a tápanyagok hasznosíthatósága növelhető csíráztatással, őrléssel (lisztek készítése), áztatással, hosszú hőkezeléssel (megfelelő ideig tartó főzéssel) és erjesztéssel (fermentálással). Áztatással például a zink és vas jobb hatékonysággal tud felszívódni, a főzés ideje rövidül, és a puffasztó hatás is csökken. A vas jobb felszívódását segíti, ha C-vitamin tartalmú zöldség-vagy gyümölcsfélével fogyasszuk. A kávé és tea fogyasztása viszont csökkenti a vas és egyéb ásványianyagok felszívódását.
A szárazhüvelyesekből nagyon sokféle étel, élelmiszer készíthető. Magjuk őrlésével liszteket készítenek, például csicseriborsó-, sárgaborsó- vagy vöröslencseliszt. Ezekből száraztésztákat gyártanak, és egyéb kenyér-, tészta- és süteményféléket is lehet készíteni. Egy elfeledett kultúrnövény: a lupin. Vagy más néven csillagfürt, vagy farkasbab.