Tegnap egy nagyszerű rendezvényen vettem részt kolléganőim kíséretében. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége XXIII. konferenciáján jártunk, melynek címe Új irányok a dietetikában. Mindig igyekszem a dietetikusi szakmámat megmutatni, mert sokszor támadás ér bennünket, hogy elmaradottak, ideje múltak vagyunk, vagyis nem haladunk a korral. Egy kis élménybeszámolóval szeretném megmutatni, hogy az idén 100 éves dietetikusi képzés és maga a szakma igen is naprakész, hiteles és megbízható. A táplálkozástudomány is egy változó, folyamatosan megújuló tudomány, hiszen mi is változunk és körülöttünk is változik minden, sajnos nem mindig jó irányba, sőt… Alkalmazkodnunk kell a megváltozott körülményekhez. Ezért kutatunk, tanulunk és fejlődünk folyamatosan. Idén is több betegség táplálásterápiáját tekintettük át a legújabb ESPEN ( Klinikai Táplálás és Metabolizmus Európai Társasága) konszenzus irányelvek alapján, így a sebészeti betegek perioperatív ellátását, a máj- és vesebetegek, valamint az elhízás táplálásterápiáját, a Crohn betegségben alkalmazott teljes kizáró étrendet, és a betegélelmezést is. Szó volt a táplálkozás és az alvás kapcsolatáról, a mikrobiom „minden”-re hatásáról, a nyugati-civilizációs étrend negatív következményeiről, a fenntarthatóságról, a növényi eredetű élelmiszerekről-húsalternatívákról, és még sok egyébről. A vírushelyzet óta ez volt az első „személyes” találkozás a távoli ismerősökkel, kollégákkal, az online ismeretségek végre négyszemköztivé váltak. Számos dietetikus kollégát követek az internet rengetegében, akiktől sok inspirációt, tudást, lelkesedést kaptam, és ezt most el is mondhattam nekik. Önök is ismerik őket, hiszen cikkeimben, megosztásaimban már találkoztak velük. Ezután is számíthatnak ránk, olvassanak, kövessenek bennünket, kérdezzenek tőlünk bátran.