Hatékony kommunikáció az egészségügyi szakemberekkel
Aki orvossá, egészségügyi dolgozóvá vált, sokat tanult arról, hogy mennyire fontosak a jó beszélgetési, kérdezési technikák, hogyan is kezelje a betegeknek sokszor nehéz vagy épp nagyon várt találkozást. Sokat segíthetünk neki mi is, ha betegként mi is fejlődünk, teszünk azért, hogy ez a helyzet könnyebb, sikeresebb legyen mindkettőnk számára.
Az orvos (de a nővér is) általában sajnos elfoglalt, siet, és sokan várnak rá. Épp ezért fontos, hogy a találkozás korlátozott ideje alatt lehetőleg mindent, ami fontos és a csak azt, ami fontos, tudja meg tőlünk. Így tud jobb döntéseket hozni. Ez jót tesz a kapcsolatnak, bizalomnak, és a gyógyításnak is.
Az egészségügyi szaknyelvet nem kell ismerni ahhoz, hogy megértsük az orvost. A minket érintő krónikus betegségről és a vele járó tünetekről, valamint a használt eszközökről azonban jó minél többet tanulni.
A jól kommunikáló beteg/hozzátartozó:
- Felkészülve érkezik: tudja, milyen tüneteket és eseményeket kell elmondani, tudja, hogy mit akar kérdezni. Akár jegyzete is lehet, nem szégyen papírról olvasni a kérdéseket. Jobb, mint otthon bosszankodni, hogy mit is felejtett el.
- Konkrétumokat mond ("ezt tapasztalom", "ezt érzem", "ez történt"). A feltételezéseket és általánosságokat ("azt hiszem...", "másoknál is...", stb.) nem érdemes használni, mert ilyenkor az orvosnak kell tovább kérdezi a konkrét tények irányába.
- Ha nem ért valamit, megkérdezi hogy mit jelent. ("Elnézést, de ezt a szót nem értettem!")
- Ha érti, miről van szó, visszajelezi szóban, vagy fejbólintással. Megismételheti vagy mondja, hogy „Igen, rendben.”
- Tiszteletben tartja, hogy kinek mi a felelőssége. Van annyira magabiztos, hogy elvárja, hogy tiszteletben tartsák az ő felelősségét is.
- Nem ad javaslatot az orvosnak a kezelésével kapcsolatban. Elfogadja, vagy megvitatja az orvos javaslatát.
- Megkérdezi, hogy mi a következő lépés, és mi a várható következménye.
- Értékeli a kapott segítséget.
- Tiszteletben tartja az orvos korlátozott idejét.
- Az orvostól a betegséggel, egészségügyi beavatkozásokkal kapcsolatos dolgokat kérdez. A többi adminisztratív vagy egyéb kérdést a team többi tagjától tudja meg. (Például időpontot, megközelíthetőséget)
Hogyan mondjuk el? |
Hogyan NE mondjuk? |
Édesapám két hete köhög. (tünet) |
Édesapámnak szerintem bronchitise van. (feltételezett diagnózis) |
Édesanyám fél emeletet is alig bír a lépcsőn felmenni. (konkrétum) |
Édesanyám egyre gyengébb. (általános megfogalmazás) |
Úgy érzem, egyre nagyobb fájdalmai vannak. (tapasztalat) |
Kellene neki egy kis gyógyszer. (javaslat) |
A kapott gyógyszertől fáj a gyomrom. (konkrét panasz) |
Azt hiszem, hogy a tabletta, amit a szomszédom kapott, jobb lenne. (ilyet inkább ne...) |
Leestem a létráról, és fáj a bokám. (esemény és tünet) |
Fáj a lábam (általános megfogalmazás). |
Jó együttműködés akkor alakulhat ki, ha nyíltan és őszintén beszélünk, tisztázzuk a felelősséget (mi a beteg, mi a gondozó, és mi az orvos feladata), és ezt tiszteletben is tartjuk, a közös célokat tartjuk szem előtt, és segítőkészek vagyunk a problémamegoldásban.
Csullag Katalin
klinikai szakpszichológus